Testünk vízért kiált!

Miért igyak, ha nem is vagyok szomjas? Lehetek-e szomjas akkor, ha nem érzem?
És mi köze mindennek a csokoládéhoz?

Dr. Bajzik Éva rehabilitációs szakorvos, manuálterapeuta és testtudat szakértő írása


A folyadékbevitel fontosságát sokan és sok helyen hangsúlyozzák, mégis többször előfordult velem, hogy olyan beteg, aki többedjére jön hozzám és éppen ennyiszer hallotta azt, hogy igyon napi 2-2,5 l folyadékot, egyszer csak felteszi a kérdést, hogy:

“Miért szükséges ez? Nem is vagyok szomjas.”

Az egészségről szóló cikkekből megjegyezzük a szentenciát, hogy napi 2 liter folyadékot kell inni, de a legtöbb helyen nincs hozzáfűzve, hogy miért is kellene. Ezért csak megmarad egy betanult mondatnak, ami semmiben sem különbözik attól, mint amikor 2. osztályban megtanultuk a szorzótáblát. Ott sem mondták, hogy miért van erre szükségünk.

Miért van szüksége a testünknek a vízre, folyadékra?

A testünk jelentős tömegszázaléka víz. Csecsemőknél ez még 80% körüli érték, az életkor előrehaladtával ez csökken. Felnőtt férfiak testtömegének 60%-a, nőkének 65-70%-a víz.

Nézzük mi történik sejtszinten.

A szervezetünk minden egyes sejtje egész nap dolgozik – attól függetlenül, hogy sportolunk, alszunk vagy éppen az irodába ülünk napi 8 órában. A sejtjeink folyamatosan dobálják ki az elhasznált molekulákat, ionokat, mindazokat az elemeket, amikre nincsen szükségük. Ezzel együtt folyamatosan veszik fel és építgetik be azokat, amikre pedig szükségük van. A sejtekhez a tápanyagok és az oxigén a vér útján érkezik, a kihajított molekulák és ionok is ugyanide érkeznek, vagy a szövet közti tér folyadékalapú állományába.

A vérben és ebben a szöveti nedvben az a közös, hogy mindkettő folyadék, ennek megfelelően pedig folyik, mozog, áramlik. Ezen kívül ezekben a folyadékokban az is egy fontos közös tényező, hogy ha híg (sok víz + kevés oldott anyag), akkor egészen könnyen fel tudja venni a sejtek által kidobott anyagokat és el tudja szállítani. Míg ha sűrű (kevés víz + sok oldott anyag), akkor nehezen tudja felvenni a nem használt molekulákat és ionokat.

Képzeljünk el egy folyót, ami tele van sárral, uszadékfával és beledobált szeméttel. Ez a folyó lassan áramlik, és a sok-sok dolog, amit visz, leragad a parton vagy a folyó alján, ahol éppen tud: a folyónak nincs akkora ereje, hogy elvigye a sok benne levő dolgot. Ugyanez történik a szervezetünkben is. Ha kevés folyadékot iszunk, a vérünk és a szövet közti folyadék sűrű lesz. A sejtek beledobálják mindazt, amire nincs szükségük – ha fér még. Ha tele van, akkor a sejt nem tudja kidobni, amire neki nincs szüksége, ennek pedig az a következménye, hogy a sejt megbetegszik.

A lassú folyású sűrű folyó leteszi a hordalékot, ahova csak tudja. Ebben az esetben az ereken belül, az erek falára vagy később, amikor már a kifelé jutna a szervezetből: a vesébe. Ezek a lerakódások – attól függően, hogy hol történnek a testben – különböző tüneteket, panaszokat okozhatnak. Ezek közül az egyik leggyakoribb a fájdalom. A lerakódások helyileg okozhatnak kisebb gyulladásokat, áramlási zavarokat az erekben, funkciózavarokat a különböző szervekben.

Arról nem is beszélve, hogy a sejtek építőanyagokat is nehezebben vesznek fel a túltelített, sűrű, lassan áramló “folyóból”.

Szomjúsági riadó

A testünk nagyon sok vizet használ fel egy nap alatt. Csak a légzés során történő és a testfelületre számolt párolgás 1 nap alatt elérheti 6-7 dl-t. A széklettel távozik kb. 1,5 dl, a napi izzadás pedig kb. 1,5-2,5 dl. A vizelet mennyisége és sűrűsége változó, de átlagosan napi 1,5 l.

Ezt a folyadékmennyiséget naponta kb. 2,5 l folyadék bevitelével tudjuk pótolni. Ha levonjuk a táplálékkal bejutó kb. 0,5 litert, akkor is marad 2 liter.

Sokan hivatkoznak arra, hogy nem szomjasak.

A szomjúságközpont az agyban úgy működik, hogy jelez, és várja, hogy jöjjön a folyadékpótlás (hogy az agy tulajdonosa igyon), és ha ez megtörténik, abbahagyja a riasztást. Ha sokszor fordul elő vele, hogy jelez, de nem történik semmi a jelzés hatására (az agy tulaja nem iszik, hiába szomjas), akkor ehhez alkalmazkodik, és egy idő után már nem jelez az alap szomjúsági szintnél, csak egy fokozottabb kiszáradás fogja ismét beindítani.

Veled is előfordult már, hogy szomjas voltál, de mégsem ittál azonnal, mert dolgoztál/meetingen ültél/utaztál éppen valahova/majd ha hazaérek/stb.?

Az agy szomjúságközpontja ezekben az esetekben állítódik át, ekkor “dönt úgy”, hogy majd az ennél szárazabb helyzetekben szól legközelebb.

A csokoládé és a víz

Szomjúságot sokan nem éreznek a nap folyamán. De csokoládét szoktál kívánni? Vagy csak valami édeset? Igen, ezt könnyebben megadjuk a testünknek, mert finom. De mi köze a csokoládénak/édességnek a szomjúsághoz?

A tiszta cukor maradéktalanul bomlik le széndioxidra és vízre…

Az agy hiába jelez, hogy szomjas a test, vizet nem kap. Ha szénhidrátért jelez, akkor viszont többször megadjuk neki, amit kér. A szénhidrátok lebontása ugyanis bekapcsolja a test jutalmazó rendszerét: olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek eufóriát okoznak. A vízivás meg nem.

Ha tehát édességet kívánsz, gondold végig, hogy mikor ittál a nap folyamán utoljára, és kb. mennyi folyadék bevitelénél tartasz. Ha már több órája nem vittél be folyadékot, vagy keveset ittál aznap, vagy éppen nemrég ettél, akkor érdemes feltenni még egyszer azt a kérdést: mit kíván a test?

2018-08-03T17:40:56+00:00 2018. 04. 26.| Comments